Az egész akkor kezdődött amikor átiratkoztam egy másik suliba..Ő a testnevelés tanárom volt..45 év körüli férfi és ahogy megláttam már elbűvölt..olyan közvetlen és kedves volt mindenkivel,teljesen újak voltunk a számára,mégis mindenkivel nagyon közvetlen volt..A dolog ott kezdődött,hogy engem valahogy nagyon megkedvelt..17 éves vagyok,igen nagyon nagy a korkülönbség,nincsen apakomplexusom,nem mi választjuk meg,hogy ki az akibe első látásra szerelmesek leszünk..Szóval ott kezdődött,hogy órán így néha beszólogatott egész pikánsakat,majd mikor kettesben maradtunk még többet szólt hozzám..én is elég ravasz lány vagyok..mindig próbáltam flörtölni vele..nem gondoltam volna első napon,hogy ez lesz a vége.Nem,nem történt közöttünk úgy semmi a 3 év alatt,mert 3 éve vagyok érte folyamatosan oda,van amikor elhatározom,hogy hagyom,mert úgy is egy tanár,nem lehet semmi,de aztán látom legközelebb..beszélek vele és újra beleszeretek..és ez lejátszódik állandóan újra és újra..mára odáig jutottam,hogy már elhatározni sem tudok semmit,mert annyira nagyon szeretem..és tudom,hogy ez szerelem,mert ilyet még senki iránt sem éreztem,csak iránta..ha csak rágondolok minden porcikám beleremeg..ha meglátom egyből a szívem majd kiugrik a helyéről..és az a baj,hogy ez eddig minden kapcsolatomat más fiúkkal tönkre tette,mert senkit sem tudok úgy szeretni,mint őt..és ha őt nem érinthetem akkor senkit sem tudok..az első amit mindig megnézek rajta,a férfias keze,ilyenkor elképzelem ahogy hozzám ér,megérint..nagyon sokszor álmodozom róla..szinte már betegesen.Van hogy meglátom vagy történik valami és aztán elmegy,és rádöbbenek,hogy ő nem szerethet,lehetetlen,sosem lesz velem,nem fog megérinteni..és ettől van hogy nagyon rossz kedvem lesz..ugyanakkor vannak olyan pillanatok amikor egyszer hozzám ér,és még az álmaimban sem képzeltem volna el azt az érintést,vagy beszélgetést és akkor a mennyben érzem magam.Nagyon sokszor gondolkozom,hogy ő hogyan is szerethetne..hamár fiatalokat akar ott egy csomó huszonéves..a suli végzős csajai,nap mint nap csomó lány veszi körbe..miért pont én kellenék neki?De aztán..van amikor észreveszem vagy mások,hogy beszél az osztályhoz és közben csak engem néz,vagy van egy sulis program és akkor ha nem figyelek rám néz,vagy ezek a beszólások..különlegesnek érzem magam,talán még is jelentek valamit a számára?Nem tudom..de valamit tennem kell,hiszen a maradék 3 évemet nem akarom szenvedéssel tölteni akárhányszor csak meglátom..mások azt tanácsolják irjak neki..beszélgessek vele..hívjam el valahova..és ha pofára esek és nemet mond?Márpedig azt fog..mindenki mondja,hogy nem,mert látszik a szimpátia és nyilván már ő is levette,hogy odáig vagyok érte,mert amikor csak tehetem nézem és keresem a társaságát..gondolkoztam a ballagás után írok neki,de lehet,hogy az már késő,valjak be neki mindent?És ha ettől csak elüldözöm?Nagyon sok a kétség és a kérdés bennem,amit sajnos csak én érthetek és a választ nekem kell megtalálnom.....
Hát ennyi volt az első felvezető rész:) Ha van valami hasonló tapasztalatotok vagy esetleg kapcsolatotok tanárral vagy van valami kérdésetek,írjatok hozzászólást!!!!!!!
puszi<3
