Hatalmas hír

Egész nyáron kb már megőrűltem,hogy végre megint láthassam,nem kellett több,csak annyi,hogy láthassam.Már már fantáziáltam arról,hogy hátha esetleg az osztályfőnök úgy mondja el az új tanárok névsorát,hogy köztük van..és mikor első nap bementem a suliba látnom kellett..Erre mondják,hogy ő fogja tartani a testnevelés órát és nekem ekkor leesett az állam és megállt a szívem egy pillanatra..nem hittem el,hogy ez most tényleg,komolyan megtörténhet?Mondom mi ez?Ez komoly?És igen komoly volt..úgy örültem és úgy dobogott a szívem,mint még soha..Aztán ahogy első óráról kicsengettek nekem az járt a fejemben,hogy menjek ki de rögtön,mert muszáj látnom..végre..erre pont jött szemben velem és alig vártam,hogy köszönhessek neki,erre elfordította a fejét,ami nekem szörnyen rosszul esett,mert nem erre számítottam..de vártam,vártam már a következő napot nagyon nagy izgalommal,mert igen a testnevelés óra is az órarendben volt aznapra.Mikor bemutatták nekünk másnap felállt és rám nézett,sokszor rám nézett és annyira jó volt.És én úgy örültem,Aztán év eleje óta már eltelt 2 hónap..hogy hogy mennek a dolgok?Hát..fogjuk rá,van amikor a szemembe néz egész közelről és annyira nagyon gyönyörűek a szemei,kékek és szinte csillognak..beszélni csak tényleg néha szoktunk,de akkor nagyon boldog vagyok!Viszont egyetlen egy baj van velem..még pedig az,hogy bármennyire is szeretem,imádom,de amikor bejön az órára úgy,hogy most ezt és ezt csináljuk és állandóan csúnyát mondok rá kb..és van amikor elég sokszor hallja..olyankor úgy tudom utálni..ezt hozza ki belőlem ez hogy szeretem..muszáj vele flegmának lennem..valahogy védekeznem kell,de persze teljes mértékben nem megy..ezt meg kell állapítsam.Csak meglátom és már boldog vagyok..Most őszi szünet van és elhatároztam,hogy végre nem gondolok rá és elfelejtem..erre?Leszállok a buszról..csak jobbra nézek hátha apukámat meglátom haza menni..erre ránézek egy rendszámra,először nagyon halványan elolvasom..és azt hittem káprázik a szemem vagy be vagyok rúgva..és nem..tényleg ő volt..megfagytam..az ájulás kerülgetett komolyan,csak egyetlen egy db kocsival késöbb kellett volna átmenjek a zebrán és pont ő elötte mentem volna át..és látott volna..és próbáltam utána futni ami így elég béna,,de hát annyira boldog voltam,vagy be kellett volna állnom a buszmegállóba ha hamarabb kapcsolok,hátha..de áhh már mindegy,mindig utólag vagyok okos..ez valami jel volt az biztos..nem erre felé lakik..csak néha jön erre..na most erre hány százalék esély volt?kb semmi..minimális..ez nem lehet véletlen..most egyszerre vagyok szomorú boldog ideges..annyi érzést kiváltott már belőllem..sikitani tudnék,de nagyon várom már az őszi szünet végét,hogy láthassam,hogy órát tartson nekem..én nem akarok vele flegma lenni..én nem akarom megbántani,mert nyilván neki is rosszul esik ilyenkor,de nem tudok mit csinálni most vagy kedves leszek és leszek olyan mint a többi...vagy ellenállok..mindegy majd kiderűl nem tudom..addig még van egy hét majd túlélem valahogy :(